Szeretek reggel a metrón utazni a munkahelyemre. Nagyon értékes percek ezek számomra, amikor egyszerűen csak becsukom a szemem, bedugom a fülest a fülembe és beszélgetek Istennel.
Idén ma utaztam utoljára a metrón, mivel jön a karácsony, és az ünnepek miatt ebben az évben ma mentem utoljára a munkahelyemre. A mai utazás közben is beszélgettünk Istennel, és megkérdeztem, hogy van-e valami, amit a blog olvasónak szeretne üzenni karácsonyra . Egy nagyon egyszerű beszélgetés volt, mint mindig, valahogy így hangzott:
- Atyám, most hogy itt a karácsony, szeretnél valamit üzenni azoknak, akik olvassák ezt a blogot?
- Azt, üzenem hogy legyetek türelmesek.
- Értem. De nem szeretnél valamit üzenni az ünnepekre, mondjuk hogy Boldog Karácsonyt, vagy tudod, valami ilyesmit?
- Azt, hogy szeressétek egymást.
- Hmm, értem.
Mást nem mondtam. Én egész másra számítottam, mondjuk valami különleges kijelentésre. De azt hiszem, nincs ennél erőteljesebb üzenet. Utána még megküzdöttem a könnyeimmel, amikor belegondoltam, hogy mennyire nem tudok szeretni másokat. De Isten türelmes, és megvár minket, még engem is és téged is. Először lehet, hogy nagyon nehéz szeretni másokat, de Isten nagyon örül annak is, ha megpróbáljuk. Én meg fogom próbálni, hogy egy kis örömöt okozzak másoknak is és a Mennyei Apukámnak is.
Áldott és szeretetteljes Ünnepeket! Legyetek türelmesek és szeressétek egymást!
No comments:
Post a Comment