Szabadító Jézus

Nem tudom te milyennek ismered Jézust, de én nagyon sokoldalúnak ismerem Őt. Amiket időnként mutat nekem az néha vicces, néha örömteli, néha szomorú, néha egészen fájdalmas, néha pedig elgondolkodtató. De kivétel nélkül mindig bátorító és mindig nagyon-nagyon különleges.

A napokban újra egy különleges módon láttam Jézust. De annyira talán már nem is lepődöm meg azon, ha valamilyen szokatlan dolgon keresztül akar üzenni valamit Isten, mert igazából Ő sokkal sokkal kreatívabb, mint akármelyikünk. És amúgy is nagyon szeret különleges módokon szólni hozzánk :)

De akkor most térjünk vissza néhány nappal ezelőttre. Ez most lehet, hogy elsőre vicces lesz. Először nekem is az volt, de aztán rájöttem, hogy mit is jelent ez az egész.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Jézust láttam komplett tűzoltófelszerelésben, amint épp szállt ki a tűzoltóautóból. Hmmm... Oké, szóval Jézus egy pirosra festett vadi új tűzoltóautóból száll ki éppen... A fején tűzoltósisak, az övére egy kis csákány van rögzítve... Teljesen be van öltözve tűzoltóruhába. Hát ez érdekesen indul...
Aztán int, hogy szálljak be, és Ő beszáll az anyósülésre. De... akkor én hova üljek? Én üljek a kormányhoz? Ööö... hát az anyósülés foglalt, és csak be kellene szállnom valahova. Oké, hát jó, akkor én vezetek! Húúú, ennek nagyon örültem!!! Még régebben láttam egy képet, amiben Jézus furikázott engem egy nagyon vagány kocsival, iszonyú klassz volt! De most én vezetek, és elvihetem Jézust valahova! Milyen különleges dolog ez!

Oké, akkor hova is vigyem Jézust, gondolkoztam... Hmmm, aha megvan! Tudok egy nagyon jó helyet, meghívom Jézust egy forró csokira. Ez nagyon klassz lesz! Úúú, bár ott nem lehet kocsival parkolni... Sebaj egy tűzoltóautó bárhol megállhat! Legfeljebb bekapcsolom a szirénát :)
De nem is, még jobb ötletem van! Elviszem Jézust a tengerpartra! Nem sokszor furikázom Őt, úgyhogy valami különleges helyre kell elvinnem.

De miközben vezettem, azt láttam, hogy Jézus folyamatosan az ablakon néz ki, és nézi a házakat és az embereket. Ott ült mellettem a tűzoltó-overáljában és figyelte mi történik a városban. Nyár volt és forróság. Biztos melege van abban a ruhában, de biztos nem véletlen van rajta tűzálló ruha - gondoltam magamban.
Miközben vezettem, az is megfordult a fejemben, hogy nem is biztos, hogy Jézus most szívesen beülne velem egy kakaóra tetőtől-talpig beöltözve egy overálba. És a strandra sem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb öltözet.
De annyi eszem persze nem volt, hogy megkérdezzem, hogy: Jézus, mégis hová megyünk? Hova vigyelek?

Próbáltam magam kitalálni. Akkor hova menjünk? Hova is menjünk? - gondolkoztam. Hát nézzük mit lehet ebből összehozni: egy tűzoltóautót vezetek éppen. Mellettem a világ legjobb tűzoltója tetőtől-talpig beöltözve sisakkal, csákánnyal, meg minden, bevetésre készen. Akkor, lássuk csak... ööö... csak nem? Csak nem tüzet oltani megyünk?! Igen! Tüzet oltani megyünk, hát persze!

Óóó, dehát... eddig nem is tűnt fel, csak most vettem észre, hogy én az évszaknak megfelelően pólóban, rövidnadrágban és strandpapucsban voltam. Jaj, dehát... én így nem tudok tüzet oltani... Én nem erre készültem...

Én nem tűzoltásra készültem. Én szerettem volna Jézust elvinni egy kávézóba, hogy dumáljunk egy kicsit. A kocsit a tilosban hagytam volna, mert megtehettem volna, hiszen Jézussal vagyok. Beszélgettünk volna egy jót meg nevetgéltünk volna. Vagy elmehettünk volna a tengerpartra. Strandröpizhettünk volna egyet. Jézussal biztos nyertünk volna mindenki ellen. Milyen vagány lett volna! Én ezt terveztem. De Jézus nem ezért jött...

Ő nem ezért jött. Meg vagyok róla győződve, hogy Jézus nagyon szívesen dumál bárkivel és elárulhatom, hogy nagyon jókat lehet Vele nevetgélni. De Ő nemcsak ezért jött. Biztos vagyok abban is, hogy strandröplabdában is Ő a legjobb, de Ő nem ezért jött.
Ő a szabadító. Ő azért jött, hogy embereket szabadítson. Azért jött, hogy megfékezze az emberek életében a pusztító tüzeket. Azért jött, hogy kiszabadítsa az embereket. Ő a szabadító.

Jézus a szabadító. És ha már te is elfogadtad Őt szabadítónak, akkor te melletted is ott ül teljes tűzoltófelszerelésben, amint a tűzoltóautót vezeted. Ő már tűkön ül, és várja, hogy mikor viszed Őt el a következő bevetésre, hogy embereket szabadíthasson. De a sofőr te vagy. És csak rajtad múlik, hogy hova mentek. Csak rajtad múlik, mennyire engeded meg Jézusnak, hogy rajtad keresztül is elvégezhesse a küldetését. Csak rajtad múlik, hogy Jézus tényleg az lehet-e, aki lenni szeretne: a Szabadító.