Na hello mindenki

Hát ja, egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy elkezdjek egy blogot. Aztán valahogy mindig oda jutottam, hogy az előző egy hihetetlen kudarc volt saját magam számára. Úgyhogy ezért is nem-nem azt-már-nem...
De amit már hetek óta megtapasztalok, az már úgymond nem magánügy, és úgy érzem ezt meg kell osztanom.

Na, amiről itt szó lesz, attól nem kell megijedni: egyszerűen annyi, hogy Jézus mennyire nagyon hihetetlenül szuper jó, és hogy mennyire nagyon szeret mindenkit. Ugyanúgy szeret téged és engem és mindenki mást. De tényleg, annyira, hogy csak na! :)

És amit most le akarok írni az igazából az, hogy hogyan mutatta ezt meg személyesen újra az utóbbi hetekben. És ez most annyira intenzíven megérintett, hogy húúúú! Ez valami igen csodálatos megtapasztalás volt. Szóval múlt héten ott álltam a gyülekezetben egy előrehíváskor, és ott volt velem szemben a szószék felett a kereszt. Sima fakereszt. Ment közben a dicsőítés, és ahogy néztem a keresztet egyszerűen csak láttam, hogy ott van a kereszten Jézus. És fizikailag persze nem volt ott, de egyszerűen csak láttam. És láttam, hogy a teste tele van sebekkel és vérzik az egész teste. És megfeszül és remeg a fájdalomtól...
Aztán megláttam az arcát. Ekkor megértettem szellemben, hogy mit tett értünk, amikor meghalt értünk. Az arcán és a tekintetén ott volt a fájdalom, de nyugodt volt! Olyan volt, mintha csak azt mondaná:
"Minden renben van! Én már megtettem helyettetek.
Minden renben van! Minden renben van!"

Csak álltam, és beleremegtem... És nem tudtam mást, csak megköszönni! Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! Csodálatos vagy! Hmmm...Minden rendben van! Köszönöm Jézus!
Aztán a héten ellátogattam egy másik gyülekezetbe, és a dicsőítés alatt egy olyan csodálatos víziót mutatott Isten, hogy kész... Ott álltunk, és énekeltünk Jézusról, és jön egy kép: Egy leírhatatlan szépségű és tisztaságú sas száll, és egy fél pillanat alatt megragad egy nagyon csúnya pirosas-feketés de valami nagyon taszítóan kinéző valamit. És ahogy megragadta, az eltűnt és csak megszűnt a karmai között. Aztán a sas leszállt, és körülnézett. És a tekintete olyan erőt és biztonságot, bátorságot és tisztaságot sugárzott, hogy csak... hát csak álltam és meg se tudtam szólalni. És megértettem, hogy ez azt jelenti, hogy Jézus elvette a bűnöket. És azok nincsnek többé, ha elfogadjuk a megváltást! Eltűntek, elvette őket és ennyi! Kész!

És hát persze gondoltam, ez nagyszerű: Jézus mindent elintézett, elvette a bűneimet, és minden rendben van. Hát ez valami nagyon klassz!
De ezzel nincs ám vége! Hohóó, most jön a legjobb:
Ma a gyülekezetben a dicsőítés alatt, mikor ismét Jézusnak énekeltünk jött egy újabb vízió: Jézus állt mellettem a hátán a kereszttel. Félig össze volt rogyva, de ha bármiféle támadás jött ellenem ő mindig ott állt, ott van és megvédett... A teste vérzett, a hátán a kereszt, de akárhonnan jött támadás, ő mindig ott volt. Utána láttam dicsőségben. Fénylett mindene, a ruhája, a bőre. És egyszerűen csak átölelt...
A két karjával magához szorított és átölelt... Ebbe beleremegtem és csak álltam és sírtam...
Ő nemcsak meghalt értem és érted is. Nemcsak az összes bűnért meghalt. Hanem fel is támadt.
Feltámadt és szeret. Szeret. Mindenkit. És magadhoz szoríthatod, és ő átölel!

Isten mennyire jó! Mert nagyon is jól tudja rólam, hogy nehezen tanulok: Nehezen tanulok mások hibáiból sőt a sajátjaimból sem, és néha még a leírt vagy kimondott szóból sem. Nagyon is jól ismer, és tudja hogyan taníthat személyesen. És hogyan mutathatja meg személyesen, hogy mennyire szeret. És hogy mennyire fontos vagyok számára.

És nem csak engem ismer. Téged is ugyanilyen jól ismer. Téged is ugyanígy szeret. Fontos vagy számára. És meg akarja ezt mutatni neked! Kívánom, hogy személyesen megtapasztald, hogy Isten mennyire jó! Ő szeret és szól hozzád! Ha akarod, meg tudod tapasztalni a szeretetét!