A legyőzötteket már nem kell legyőzni

Láttam magam előtt; aranyszínű volt, és elől haladt. Egy hatalmas dicsőséges angyal aranyszínű, ragyogó szárnyakkal. Mögötte az arany páncélba öltözött sereg. Emberek mennyei fegyverzettel: arany páncélban, arany sisakban, arany pajzzsal, arany kardokkal. Egy hatalmas sereg. Emberek; Isten harcosai.
De nem ők harcoltak, sőt az angyal sem harcolt. Egy dicsőséges menetben haladtak, és amerre az angyal ment, a sereg arra követte.
Igazából egyáltalán nem harcoltak, hanem ahol egy elesett ember mellett haladtak el, azt egyszerűen felsegítettek. És ekkor egy hang így szólt:
"A legyőzötteket már nem kell legyőzni."

Azokat az embereket, akiket az ördög már tönkretett, becsapott, megalázott és kifosztott, azokat nem legyőzni kell, hanem felsegíteni.
Ebben a seregben senki nem győzni jött, senki nem a saját győzelme miatt volt ott.
Ez a sereg a szeretet győzelmének serege. Az öröm győzelmének serege.
És már itt van, itt jár közöttünk!