Micsoda élet!

Nap mint nap emberekkel találkozom. Ismerősökkel, ismeretlenekkel. Vannak napok, amikor egész nap csak egész kevés emberrel találkozom, de vannak olyanok is, amikor sok-sok emberrel.
Van úgy, hogy sietve csak elmegyek emberek mellett, és bele se gondolok hogy kik lehetnek ők? Milyen az életük? Mik a problémáik? Boldogok lehetnek? Elégedettek? Vagy szomorúak? És mi miatt azok? Miben tehetségesek? Mik az álmaik? Mi a legfontosabb számukra? És ki a legfontosabb számukra? Ki az, aki meghallgatja őket?

És belegondoltam valamibe: Jézus soha nem sietett el egy ember mellett sem anélkül, hogy meg ne hallgatta volna őket. Soha nem hagyott ott senkit anélkül, hogy megoldást nem adott volna a gondjaikra. Neki semmi nem volt fontosabb, mint a körülötte élő emberek. Számára a legfontosabb az volt, hogy az embereknek valódi segítséget adjon:
meghallgatta őket; meggyógyította őket; bátorította őket; és visszaadta a méltóságukat.
Gondolj csak bele: Jézusnak fontosabb volt a saját életénél is, hogy az embereket szolgálja.
Micsoda együttérzés, szolgálatkészség és szeretet ez! Micsoda élet!

És ma nem más történt, minthogy megértettem ezt.